A kert - 1998-1999.
Ellentétek fogságában
Őrjöngő néma csend
Hófekete döbbenet
Szent életű métely
Hagymaszagú kétely
Metszettnyakú sötétség
Tombolva pihen
Gondolataim buja sivatagában
Az árnyék kiterpeszti fehér szárnyait
Beborít tűhegyes puhaságával
1999.10.22.
Csitt
Narancs
Gyertya
Lángja
Kedves
Meleg
Remegés
Lelked
Mélye
Póklábú
Ingatag
Híd
Meginog
De áll
Közben
Kezed
Imára
Kulcsolod
Gyermek
Önmagadhoz
Csitt
Nem ő
Segít
Tűz
Emészt
Életre
Fénye
Félhomályt
Teremt
S te
Élő
Szöszök
Közt
Dobbansz
Mindig
Új
Létre
Ajkad
Szóra
Rándul
Szemed
Tükör
Ezüstje
Moccanatlan
Pilláid
Rácsán
Ólomsúly
Idő
Hintázik
Múlatlanul
S az élet
Sodrott
Fonalát
Szövi
Közéjük
Nem
Látod
Csak
Halványan
Sillámlik
Ében
Kőgolyóid
Fölött
Lebegve
Akár
A múlhatatlan
Hideg
Átlátatlan
Köd
Csitt
Lesz
Holnap is
Nap
Ha nem
Neked
Hát
Süt
Másnak
1999.05.07.
A csönd teste
Csöndet talált a pók,
S odament hozzá lakni,
Rátette nyolc lábát,
S emelgette rárakni
Akarta, tudta is,
Rámászott rajta élni.
Megfonta fehérszín
Hálóját, a csönd haját,
Húzta maga után
Szép csíkjait, mely formát
Adott a testetlen
Csöndnek, a húr alakját.
Sötétet töltött meg
Hószín fénysugarakkal,
Mit ő, más nem látott,
Halált fogott cérnákkal
Meg magának étkül,
S újraszőtte hajával.
1999.05.07.
Gyermekké tettél
Végtelen puszta a szívem
Egyedül ülök
Önmagam közepén
Kisgyermekként
Kuporogva
Bámulok bogár nagy szemekkel
Kutatlak
Csak a délibáb hív
Csalogat hamisan
Ismerem már
Nem hiszek neki
Úgyis megcsal
Nincs is ott semmi
Tudom
Egyedül ülök
Lelkem közepén
Néha
Néha eljön a Magány
Meglátogat
Megpillant
Amint kuporgok
Csak kuporgok
Szomorún nézem
Nagy bogár szemekkel
Akkor megsajnál
És megesett szívét
Az enyém mellé teszi
Le a porba
És odaül énmellém
Összebújunk
Ölelkezünk
És ketten nézünk
Nagy bogár szemekkel
Megvigasztal
És elmegy
Magamra hagy
Kucorogva ülök lelkem közepén
És ha egy nap arra jársz
Megpillantlak a horizonton
De már nem hiszek benned
Nem hiszek magamnak sem
Azt gondolom csendesen
Csak a délibáb játszik velem
1999.04.14.
Tengerszemek
Két apró völgy
Kedvesek
Kis dombocskák
Ölelik őket
Apró völgyekben
Tengerszemek
Rejteznek
Mélyek
Titkosak
Sötéten csillognak
Nyáron
Vidámak
Melegek
Gyengéden ölelnek
Télen
Burkolóznak
Elbújnak
Fázom
Nem ölelnek
Nem ölelnek
Tengerszép szemeid
1999.03.31.
Játék a sorsommal
Csillag
Szemem
Csillan
Szemtelen
Szomorún
Fűzfa
Vagyok
Hajlok
Vers fölé
Mint ő
Tó fölé
Fehér
Tenyerem
Csillan
Benne
Vonalak
Kergetőznek
Mint ő
Patak
Játszik
Kavicsaival
Mint én
Sorsommal
1999.03.29.
Fölnőtt gyermek
Vágyam
Magasba csap
Mint a szél
Simogat
És arcul csap
Lelkem
Telve fénnyel
Sötétben virít
Mint pásztortűz
Pislákoló fénnyel
Gyermek
Kislány vagyok
Bántanak olykor
Óvjál
Védtelen vagyok
Szemem
Kétségben vergődik
Kínban megfürdik
Tüze kialszik
Látatlan vergődik
Hajam
Fújja a szél
Arcomba csap
Társam
Csak a szél
1999.03.29.
Én vagyok
A Föld
Én vagyok
Tenger habja
Szemem fehérje
Tűzhányók
Szemem bogara
Lelkem
Magmája
Örömem
Vízesése
Gondolataim
Erdejei
Méhem
Földje
Vérem
Folyói
Hajam
Szellője
Én vagyok
A Föld
1999.03.29.
A szeretet inkvizítora
Életem
Inkvizítor
Agyam
Bogarat kap tőle ajándékba
Kínoz
Szú perceg a fejemben
Téboly
Csak szeretni akartam
Máglyán égek
Boszorkányságért
Pedig csak szeretni akartam
1999.01.21.
Derű
Borús az ég
Szemem mégis
Barna még
Hószemerkék
Kavarognak
A felhők
Legmélyén
Ülnek
Mint szemem
Üvegén
A csillogás
Ficeregnek
Aztán
Unottan
Odébbesnek
Tudatomban
Virág nyílik
Narancsszín
Pillantásom
Páracseppek
Közé vegyül
S merít
Lelkem
Vízköpőjéből
Melyen
Csillan a derű
1999.01.21.
Fénykép
Gyertya lángja reszket
pupillám mélyén
Alma húsa sercen fogaim
kínzó gyötrésén
József Attila kötet
kitárulkozva rám néz
Gömbölyödve ülök székem
lapjának mélyén
Kávém pohara mélázik
ajkaim érintésén
Agytekervényeim országútján
fejfájás terül szét
Elmennék s zuhany alatt
gőzben áznék
Arcom így is forró, meleg
kell-e még
Versen ülök, s a zongora
hangjának éterén
Azon gondolkodom, vajon
kellek-e még
1999.01.21.
A tó
Belecsorog a magány
Lelkem tengerszemébe
Szétárad
De nem bánthat
Csak új világot teremt
Önmagam látogatója leszek
Megnézem minden zugomat
Burokba zárom magamat
Elmerülök
Látom lüktető lelkem
Mégiscsak
A tóba fulladok
1999.01.21.
A csábító
Fekete szemem sugara téged fürkész
Barna fürtjeim simogatják csípőm
Fehér bőröm puha, mint a friss hó
Lábaim finomak, akár az elefántcsont
Köldököm karikája szemedből csillan
Karjaim lágyan ölelnek, kedvesem
Ülve kupolás szentély
Állva sudár fa
Fekve puha ágy
A testem
Jöjj, játssz jáde-testemmel
Ajkaim, nyakam, melleim, köldököm
Borítsd forró csókjaiddal
Ölelj, karolj, kulcsolj magadhoz
Cirógass, ajkaiddal kényeztess
Tárd fel titkaim
Ébreszd fel vágyaim
Hidd, nemes nedűt, édes nektárt
Kínálok testem serlegében
Tekinteted egyesül az enyémmel
S míg szemed ébene arcomat fürkészi
Ajkaim csókra nyílnak
Édes vagy, akár a méz
Bőröd bársonya bódít
Kebled bimbaját lágyan érintve
Pilláid mögé rejted szemed
Szád résnyire nyitja a gyönyör
Csillannak kéjt nyújtó gyöngy-fogaid
Halk sóhajt küldesz felém
Lágy melleid finoman emelkednek
Ujjaim alatt
Csábító köldököd utat mutat
A gyönyör szentélye felé
Tárd fel nekem tested titkait
Tudom, édes kéjre lelek benne
1998. tavasz
Óceán
Az óceán az én vérem
Hullámzása szívem dobbanása
Alámerülök
Megszentel
Lekúszó napsugarak
Játszadoznak
Nyugvó testemen
Mint magzatvíz
Körülölel
Éjjel
Különös lények
Járják
Villódzó táncukat
Nekem
Otthonom
Beborít
Elrejt
Nappal
Színes halak
Libbennek
Szerteszét
Nekem
A Hold
Ezüstté változtatja
A Nap
Színessé varázsolja
Nekem
Idelenn
Békét ad
Megnyugtat
1998. tavasz